emlékezés-emberi sorsok,azt mondta nekem valaki a lelki sérüléseken úgy lesz túl az ember ha ki írja magából hát akkor lássunk hozzá ez a blog -e célból íródik :)

Már így az elején mindenkitől elnézést az előforduló rengeteg helyesírási hibákért ,sajnos sosem voltam ebben túl jó :( Hogy-hol kezdődött ? Talán a legeleje nem is fontos ,nekem boldognak mondható gyermekkorom volt szerintem a két testvéremnek is bár az az ő történetük :),talán sorsom ott változott meg mikor a szüleim már nem tudták szeretni egymást és végleg vissza költöztünk egy panellakás 10. emeletére kb 4 -éven át tartó heves háborújukkal egyben amitől az egész család rettenetesen szenvedett. Vajon ebbe a történetbe miért is kezdek bele most ? Magam sem tudom,talán belefáradtam ,hogy kívülről mindenki oly könnyen belefolyik a másik életébe,oly könnyen hoznak ítéletet. Bár nem ígérem ,hogy ez az írás folyamatos lesz ,ismerve az én művészinek mondott szétszórt lelki világom,ha van kedvem nagy buzgón csinálok valamit majd egy időre abba hagyom :D :)Rólam ennyi a nagy lázadásaim közt is az a mindig naiv ,mosolygós kis fura tini voltam a magam módján,de egy örökös lázadó :)Szóval a kezdetek :) : 6. -os általános iskolás voltam tehát kiskamasz hiszen én amúgy év vesztesnek születtem azaz 7 évesen kezdtem el az iskolát :D - mikor vissza költöztünk végleg ,és azért végleg ,mert télen addig is ott laktunk a lakótelep kies világában egy panellakás 10.emeletén,de tavasztól-ősz végéig mienk volt a világ,az összes csodájával ,a Római parton egy üdülőben a Duna parton,a Dunától pár méter választotta el a kerítésünket ,hiszen édesanyám ott volt gondnok :) addig a napig :(Szóval ott akkor tavasszal,nem maradt nekünk más mint beilleszkedni a lakótelepi gyerekek és a lakótelepek nehéz közösségi életébe ,bár ezáltal rengeteg újabb barátra tettem szert ,amik közül sok még a mai napig is őszinte barátságként tart :)Csináltunk sok-sok apró csínytevés,a házunkkal szembeni építkezésen a hatalmas beton csövek voltak a bunkereink ,szabályosan nappalra beköltöztünk :D Bizony apró csínytevéseink közé tartoztak olyanok is amiket már azért szégyellek mint a biciklik jogosulatlanul való megszerzése melyből bizony a rendőrséggel is meggyűlt a bajunk,verekedések,az iskolából való lógás és bizony a dohányzás kezdete is innen származik talán 13 évesen gyújtottam rá először szüleim tudta nélkül :O Majd az éjszakai leosonások randalírozások persze bizony mi is fogyasztottunk alkoholt is , a padoknál velem egykorú barátainkkal,éjszakai diszkók-kis kocsmák titokban való látogatása, persze ezekről szüleink szerintem egyikünknek se tudtak.nem voltam példa gyerek,nem voltam jó tanuló se már, sőt utáltam az új iskolám,a tanáraim egy.kettő kivételével és az osztálytársaim sem igazán tudtak befogadni hiszen az már egy összeszokott társaság volt ,jó magam meg egy lelkileg sérült lázadozó kiskamasz tele álmokkal. Az életem első kamaszkori szerelme is e panelrengeteg strandjának köszönhető :D Talán 15.évemben járhattam,igen 15 :) 8. osztályos tanuló voltam évzáró előtt,az első nyári munkám alatt :)Az ő nevét ide merem írni hiszen tán már nem is emlékszik rám :D Attilának hívták és egy dunai uszályon volt matróz bizony idősebb volt nálam én 15-felé haladtam ő 23 :)De nagyon szerettem életem első igazi csókja is tőle származott ,nem tartott sokáig tán egy nyár volt és mielőtt bárkinek beindul a piszkos fantáziája még szűz voltam és maradtam is :)Számomra gyönyörű érzéseket indított el és büszke voltam rá ,hogy engem egy ilyen fiú szeret,mert szeretett és én ezt tudom-éreztem emlékeimben él,csak sajnos az előítéletek közbe szóltak,az ismerősök ,stb szépen lassan őt észhez térítették nem való hozzá egy tini lány szerelme :(Bizony verekedésbe is keveredett ez miatt ,majd kórházba ,ahova én még mentem látogatni,kórház után még bizony találkoztunk ,majd egyszer csak ki tudja miért eltűnt az életemből hiába vártam többé nem jelentkezett,tehát életem ezen szakasza lezárult,talán egyszer meg tudom miért is tűnt el oly titokzatosan az életemből .Körülbelül ehhez az időhöz köthető mikor punk lettem :)megismertem fiatalokat kik befogadtak,elfogadtak az én lázadozó tele lelki sérülésekkel lévő naiv lényemmel együtt :) Persze volt egy barátnőm ki az elejétől mellettem állt testvéremként de hát ugye ebben a korban nem lógtunk öröké együtt hiszen ezekben az időkben ő éppen élete későbbi szakaszain is fel-felbukkanó párjával töltötte idejét ki később kisebbik gyermeke édesapja lett. ezekben az időkben még ingadoztam próbáltam a lakótelepi kamaszok világában is bent maradni és a punkok baráti körében is ,majd később már csak köztük éreztem jól magam ők elfogadtak úgy ahogy voltam olyannak szerettek amilyen voltam,nem akartak megváltoztatni ,nekem akkor erre volt szükségem :)Szóval próbáltam a lakótelepi kamaszok közt is megtalálni a helyem még,megismertem egy fiút,a lakótelepen bizony 16.évemben jártam -kinek oda adtam magam,bár őszintén megvallva nem is igazán akartam ,meg ijedtem ,vissza csináltam volna de már nem volt vissza út,nem nem erőszak volt ! csak hát már nem állt le mikor kértem de bizony én mentem bele én voltam naiv ő is idősebb volt nálam én még 16-se ő már 18 is elmúlt .Nem tartott sokáig szégyen nem szégyen nem tudtam szeretni,inkább kiléptem ebből és döntést hoztam jobb nekem ott ahol törődnek velem ,ahol érvényes a házi nyúlra nem lövünk,ahol meghallgatnak ,ahol olyanok vannak mint akkor amilyennek én éreztem magam kitaszítottak akikbe bele rúgtak.tehát 15-múltam a 16 éveim felé lévő úton.Megismertem a 2.fiút eddigi rövidke életemben akihez már úgy is volt közöm,igen ő punk fiú volt :)Ekkor már szüleim nem éltek együtt ,de örökké marakodtak,édesapámmal kapcsolatunk nekünk már nem igazán volt.Az otthoni zűrök,nekem lelkileg fájó érzések és lázadó mivoltomnak köszönhetően ami megegyezett 2 olyan fiúhoz való kapocslatom végével is akinek oda adtam magam , úgy döntöttem nem kell nekem az otthoni világ ,ahol akkor még nem értettem meg de édesanyám szavait,hirtelen szigorát,haragját mindig szomorúan néző arcát aki erőt veszítve próbált vissza terelni ,szeretettel de szigorral ,ön maga lelki sérülésein túl lépve is egy emberiség által elfogadott világba.Döntöttem,egyik reggel elmentem otthonról,búcsúszó nélkül és leléptem pár barátommal,akkor én még ezt örökre terveztem ,sose feledem október eleje felé volt,utunk Sziget-Fehérvár felé indult,azt hiszem tán egy parkba ahol volt egy tó ,egy kis sziget ahol a fákra lombjaira rögzített átlátszó fóliából sátrat építettünk,ágyunk a föld volt,takarónk pár otthonról elcsent pokróc,mosakodni a park kis tavacskájában mosakodtunk titkon,pénzünk a járókelők lejmolásával lett,amit persze nagyon kis mennyiségben élelemre ,jó nagy mennyiségben alkoholra költöttünk,a cigarettát dettó össze kéregettük .Kb 6-8 éltünk így másfél.2 hónapon át !hozzátenném szexuális viszony egyikünk között sem volt .Egy idő után természetesen elő jött a vágy az otthonom édesanyám testvéreim hiánya ,a vágy hogy haza mennék,de már szégyelltem volna haza menni,már büszke voltam ,és én úgy éreztem úgyse vagyok fontos nem hiányzom én onnan senkinek .Pedig édesanyám mindent megmozgatott ,hogy rám találjon,mindent amit akkor azokban az időkben lehetett ,ekkor már Országos fényképes körözés volt ellenem kiadva eltűnésért ,egy egész ország keresett mégsem ismert fel senki .Eljött az idő,hogy a nem éppen jó táplálkozás vagyis inkább éhezés ,és örökös alkohol fogyasztás ,na meg az egyre hidegebb esősebb nappalok és éjszakáknak köszönhetően egyre betegebb lettem,lefogytam kb 30-valahány kilóra ,le voltam gyengülve ,szép lehettem :D Már kerestem a társaságomon kívüli emberekkel való véletlen találkozásokat hátha valaki felismeri bennem hogy valami nincs rendben,hogy segítségre szorulnék,hogy csak egy álca van az arcomon és segítséget szeretnék,de szólni akár a barátaimnak is már túl büszke voltam.Akkor már belül egy megszeppent kislány voltam aki rájött mekkora bajba sodorta önmagát,egy beteg -lázas,éhes ,csont sovány gyerek voltam.De az emberek közömbösek maradtak ,már akkor se vették észre ha valaki hang nélkül ,de segítséget kér :(

Megosztás a facebookon